26. nap, Finisterre-Santiago

A déli indulás miatt még van egy fél napunk Finisterrében. Tegnap este elfelejtettünk kenyeret venni, ami a kilenc órai check out miatt elég nagy hibának tűnt. Reggel nyolcig fürgén összepakoltunk és elindultunk kenyérért. Itt azonban reggel a fű sem nő, hiába kerestük fel az összes péket és boltot, csak a kilenckor nyitó szupermarketben jártunk sikerrel. Útközben még láttuk Krisztián testvért kilépni az egyik albergue ajtaján, ki tudja hol futunk még össze vele.

A zsákjainkat a szálláson hagytuk és elindultunk egy utolsó sétára Finisterrében.

Megnéztük a piacot és a mellette lévő halfeldolgozót aztán lementünk a nagy strandra, ami az öbölre néz.

Első pillantásra úgy tűnt, hogy a homokos strand tele van kisebb-nagyobb kavicsokkal, de amikor közelebb értünk, kiderült, hogy a parton kagylót vannak a homokban szétszórva. A dagály minden reggel a partra mos egy újabb adagot.

Összegyűjtöttünk néhány darabot, aztán felszedtük a zsákjainkat és elindultunk Santiago felé. Utoljára még találkoztunk Barbival is, akiből úgy tűnik, hogy világutazó lesz, ennek első lépéseként hospitalera lesz egy hétig az egy finisterrei albergueben.

Minden napra egy állat rovatunk jegyében itt a mai sirály.

A transzfert kombi autókkal oldották meg, a sofőrünk elég lazán értelmezte a sebességkorlátozásokat, de készségesen tájékoztatta a munkatársait a trafipaxokról és lazán megszervezték az esti fuvart A Coruñára.

Picivel  több mint egy óra múlva meg is érkeztünk Santiagóba. Összeszedtük az előreküldött dolgainkat a postán, aztán megkerestük a szállást. Azt hiszem, valakinek lennie kell odafenn és ennek a valakinek nagyon jó humora van. Biztos emlékeztek rá, hogy értetlenkedve álltunk a Caminót elárasztó new age-hókuszpókusz előtt. Most sikerült egy olyan szállást választanunk, ahol a előző hetek összes mély bölcsessége összegyűlt. Volt itt minden a dalai lámától kezdve, a mantrákon át Shiváig és Jézusig. A hálófülkéket különböző istennőkkel jelölték, szóval vicces volt.

Lepakoltunk és adtunk még egy esélyt a városnak. Megérdemelte, sokkal kevesebben voltak Santiagóban.

Lehet, hogy itt is hullámokban érkeznek az emberek, mint ahogy Burgosig mi is egy elég nagy bolyban haladtunk. Úgy döntöttünk, hogy megnézzük még egyszer a katedrálist és az esti misét, hátha elcsípjük a tömjént is. Beültünk a katedrálisba, ahol találkoztunk két zarándokkal, akik a Via de la Platat csinálták végig. A lány Amerikából érkezett, a srác Svájcból. Amíg a mise kezdődött meséltek az útjukról. Elmesélték, hogy az ő útvonaluk messze nem annyira népszerű, mint a Camino Francés, cserébe viszont nagy kihívás. Ezt még Enrico is említette. Azt is mondták, hogy ők is nehezen viselték a francia úton lévő tömeget, bár, ők csak Astorgánál kapcsolódtak be. Aztán azt próbáltuk kideríteni, vajon lesz-e tömjén a szertartáson, mire egész érdekes dolgot mondott Jenna. Szerinte akkor égetnek tömjént, ha ezt egy nagyobb csoport megrendeli és kifizeti.

Nem tudom, fizetett-e végül bárki, de egyre több ember gyűlt össze és mindenki igyekezett úgy helyezkedni, mintha tudna valamit. Amikor felolvasták a kedden beérkezett zarándokok indulási pontjait, biztosak voltunk benne, hogy a szertartáson végül meggyújtják a füstölőt mindenki nagy örömére. Tényleg elképesztő volt a kereszthajóban ingázó tömjén.

Habár már vasárnap megérkeztünk Santiagóba, nekünk ezzel lett kerek egész az utunk Lourdesból és itt köszöntünk el a Caminótól. Habár Santiagót elértük, a következő napokban még vár ránk Madrid és Toledo.
A madridi útról szóló bejegyzést itt, az előző napit pedig itt érhetitek el.