14. nap, Burgos-Sahagún

Ha megnézitek a térképen a két település távolsága nem 30 kilométer, hanem jóval több. Amikor az utat terveztük, már tudtuk, hogy egy részét át fogjuk ugrani, mert kevés a rendelkezésre álló időnk és meglehetősen feszes ütemtervet találtunk ki. Eredetileg a Burgos és León közötti távot engedtük el, de időközben úgy döntöttünk, nem hagyhatjuk ki a Mezetát teljesen és az utolsó ötven kilométert mégis végiggyalogoljuk. (Mondjuk ezzel azt kockáztatjuk, hogy ha nem vagyunk elég fürgék, szükségünk lesz egy újabb tér-idő ugrásra.) A statisztikákat nézve épp belecsúszunk a szezon közepébe, ami július-augusztusban tetőzik. Ez az ugrás picit tompítja a tumultust is. A francia útból eddig látottak alapján mindenkinek jobb így. A táv teljesítésében a mai napon igénybe vettük a spanyol vasúttársaság szolgáltatásait.

Nagyon igyekeztünk körbejárni a spanyol szabad-és ünnepnapok témáját, ennek ellenére ma délelőtt Burgos helyett egy árnyékvárosban csatangoltunk.

Hajnali kettőkor még hallottuk, ahogy az utcán ünnepelnek, reggel pedig csak a takarítókat láttuk az utcán, ahogy a tegnapi este nyomait igyekeznek eltüntetni. Néha feltűnt egy-egy ember, aki hazafelé igyekezett a hosszú éjszaka után. Ezt onnan sejtettük, hogy népviseletben, vagy trombitával mendegéltek. Sem a posta, sem a gyógyszertárak nem nyitottak ki, csak néhány bárnál lézengtek emberek. Utóbbira azért lett volna szükség, mert a 20 fokos hőmérséklet-különbséghez (35 helyett 15 fok) egy megfázás is társult.

Megnéztük a citadellát és szerettünk volna felmenni a várba is, de képzeljétek csak, az is zárva volt.

Ezek után úgy döntöttünk, elköszönünk Burgostól és a korábbi vonattal elutazunk.

A vasútállomás öt kilométerre fekszik a város központjától. Elsétáltunk hát oda. Burgos ezen része inkább lakóövezet, rengeteg új épülettel. Ennek ellenére elég kietlen volt a környék. Az utazásunk enyhén szólva viccesre sikerült. Két vonat közül választhattunk, egy IC dél körül, egy másik vonat délután háromkor indult. Eredetileg az utóbbit szerettük volna elérni, de az időjárás miatt az IC mellett döntöttünk. A vonat néhány perc késéssel meg is érkezett, aztán csak állt. A kalauznő jött, elhadart valamit spanyolul, amitől az emberek idegesek lettek, aztán elment. Olyan volt, mintha egy Almodóvár filmet néztünk volna. Szerencsére egy utastársunk (aki a helyünkön ült, de a helyfoglalás sem működött) elmagyarázta, hogy elromlott a mozdony, egy-másfél óra múlva érkezik a másik szerelvény, addig várakoznunk kell. Végül két és fél órát vártunk, tíz perccel a másik vonat előtt indultunk, de az utolsó állomáson megelőzött minket.

Sahagúnban talán még rosszabb volt az időjárás, mint korábban, de azért körbenéztünk az apró kisvárosban.

Meglepetésünkre alig találkoztunk emberekkel, a zarándokok tényleg kihagyják a Mezetát. A vendéglátónk Romániából került ide,meg is jegyezte, hogy szomszédok vagyunk. Ráadásul megtudtuk azt is, hogy anyósa magyar és nagyon jóban vannak. A szálláson volt konyha, épp annyi edénnyel, amiben egy lecsót el lehet készíteni, úgyhogy a két napja magunkkal hurcolt alapanyagokból vacsora lett.
A burgosi bejegyzést itt olvashatjátok, a következő napot pedig itt találjátok.