13. nap, Atapuerca-Burgos
Sokat gondolkodtam azon, miként írjam le a napunkat, ami annak ellenére lett nagyon nehéz, hogy csak 22 kilométer volt a táv. Talán a szürreális a legjobb szó rá.
A rövid táv ellenére úgy döntöttünk, hogy időben, öt óra előtt kelünk, hogy legyen időnk Burgost megismerni. Mások is ekkor keltek, így megint zsúfolt lett a konyha, ahol mindenki készülődött. Az egyik nő egyszerűen lökött egyet Zoltánon, mert nem fért el.
Fél hatkor keltünk útra, még sötétben. Atapuercából Burgosba több út is vezet, mi úgy döntöttünk, elkerüljük a kis falvakat és keresünk valami alternatívát. Ma is várt ránk egy nagyobb emelkedő, ami tele volt mészkő rögökkel.
Épp akkor értünk a csúcsra, amikor hajnalodott. Feltámadt a szél is és lehűlt a levegő, de Zoltán szerint az időjárás passzolt a tájhoz és örült, hogy nincs meleg.
Az időjárás előrejelző alkalmazásunk szerint száraz időnk lesz délig, de Klara tévedett ebben. Tíz kilométerrel Burgos előtt elkezdett esni az eső.
Az erős szél miatt igazából minden irányból esett, de volt esőkabátunk, úgyhogy nem áztunk el. Amikor megálltunk enni, épp nem esett, picit reménykedtünk is, hogy a zord idő hamarosan továbbáll a széllel. Nem így történt, a bakancsunkra sár ragadt, a nadrágunk vizes lett a fűtől.
Burgosba egy ipartelepen keresztül vezet az út, aztán valamilyen külvárosi lakótelep következett. Találtunk egy élelmiszerboltot is, itt bevásároltunk, gondoltuk, főzünk valamit, mivel a szálláson van konyha.
Nem sokkal később feltűnt három zarándok, akikkel Puente la Reina óta minden nap találkozunk. A három férfi közül van egy fürge, nyughatatlan alak, vele lépést tarva megy a másik, és mögöttük kullog a harmadik alak, akit általábban lehagynak. Azt kell róluk tudni, hogy nem nagyon tudnak mit kezdeni az előttük haladókkal, igyekeznek mindenkit legyalulni, ezért folyton rohannak és furakodnak, hogy azt az előző napon már tapasztaltuk. Kis idő múlva arra lettem figyelmes, hogy egy nagy zsizsegő bolyban megyek, körülöttem a három alak, és igyekszik megelőzni Zoltánt és még néhány embert. Itt elengedtem a Caminot, rohanjanak csak a szállás, a lelki üdvösség, vagy akármi felé, ami ide hozta őket. Zoltánnál ez volt az utolsó csepp a pohárban. Néhányan ismeritek, egy darabig tűr, aztán beleáll a helyzetbe. Itt elővette a telefonját, megkereste a legrövidebb útvonalat és kilőtt, nehéz zsákkal, kezében a vásárolt ennivalóval. Egy darabig próbáltam beérni, de egy piros lámpánál lemondtam erről is. Elindultam bámészkodva a szállásunk felé a Google útmutatása alapján. Negyed óra múlva hívott Zoltán:
- Barbi, megcsináltuk, én értem ide elsőként!
- Szuper, és nyitva van az albergue?
- Nem, az nincs, de megelőztem őket, láttad volna az arcukat!
Délben átvettük a szállásunkat. Egy új, hatszintes épületben szálltunk meg, ahol négyszemélyes boxokat alakítottak ki, ami az úton már tényleg nagy luxusban számít. Viszont elég szabadon értelmezték a konyha fogalmát, mert a három főzőfülkében összesen egy darab mikró volt és az sem műdödött. Tanulság: mindig nézd meg a szálláson a konyhát, mielőtt bármit megvennél, ne bízz a leírásokban.
Délután elindultunk felfedezni a várost. Burgos a legnagyobb település, ahol eddig jártunk, 176 ezren lakják. Épp a nagy Fiesta idején érkeztünk, ami Burgosban egy egész héten át tart. Állítólag a szerda este volt a hét csúcspontja, legalábbis a lány, akit megkérdeztem, ezt mondta. Mi rengeteg kisebb-nagyobb csoportot láttunk, akik egyenruhába öltöztek és zenéltek, így vonultak a kolosszeum felé. Elég kakofón élmény volt, de ők szemmel láthatóan jól érezték magukat.
Az idő változatlanul szeles és hideg volt, elindultunk a katedrális felé.
Ezt, szemben a pamplonaival meg tudtuk nézni belülről is, fotókat viszont nem készíthettünk.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése