+2. nap, Madrid

A repülőgépünk Madridból indul vasárnap. Úgy terveztük az utat, hogy legyen néhány nap levezetés a sok gyaloglás után. Erre pedig tökéletesen alkalmas lesz néhány nap Madrid.

A nagy család hatalmas előnye, hogy az ember egy picit mindenhol otthon lehet és mindenhol találkozik ismerősökkel. Minket Isabel és Tamás látott vendégül, köszönjük szépen Nektek még egyszer.

Az első madridi napunkon vezetett városnézésen vettünk részt, Tamás jött velünk és mutatta meg a kötelező látnivalókat a centrumban.

Madrid közlekedése picit bonyolultabb, mint Budapesté. Jóval több helyi érdekeltségű vasútvonala van és azok nincsenek a város szélére száműzve, hanem egészen a város szívéig visznek. Emellett van egy nagy kupac metróvonal is, amik viszont egészen a külvárosokig viszik az utasokat. Aztán a belvárosban találkoztunk buszokkal is. A dolgot bonyolítja, hogy Madridot körzetekre osztották (hagymaszerűen), így a mezei vonaljegy itt nem létezik, a jegyárnál kalkulálnak a távolsággal is, amit az utazás során érintett zónákkal tartanak nyilván. Amennyire  bonyolultnak tűnik, annyira egyszerű a dolog, mi egyetlen jeggyel és átszállással értük egy a centrumot.

Az első és legszomorúbb állomásunk Atocha volt. Ez az a közlekedési csomópont, ahol 2004-ben bomba robbant. Atocha a külvárost és a központot összekötő helyi vasútvonal végállomása, illetve egy fejpályaudvar is. Annak ellenére, hogy "csak" a Cercanías jár itt (a nagy vasútállomás egy picit odébb van), hatalmas az állomás. Innen átsétáltunk a vasútállomásra. Innen indulnak a nagysebességű AVE vonatok is. Ezeket sajnos nem láttuk, mert olyan szigorú a beléptetés, mintha repülni szeretne az ember. Ennek ellenére is lenyűgöző a pályaudvar, a nagy váró ellős közepén több méter magas pálmák állnak, mellettük pedig egy kisebb tó van aranyhalakkal és teknősökkel. Szóval van hova fejlődni a Keleteinek, mert eddig csak galambokat tudott villantani.

Az irányt az arany háromszög felé vettük, ami a három legnagyobb múzeumot takarja: ez

a Prado, Reina Sofia és a Thyssen-Bornemisza, végül a Plaza de Cibelesnél kötöttünk ki. Ennél a térnél szokták ünnepelni a Real drukkerek a csapat győzelmét.

A téren áll a Banco de Espana és a városháza épülete.

A Képviselői Kongresszus érintésével elindultunk a Puerta del Sol felé. Addig nem értünk el, mert megállapítottuk, hogy éhesek vagyunk, és különben is ebédidő van, úgyhogy megebédeltünk.

Ebéd után elsétáltunk a Puerta del Solra, ami Madrid egyik legforgalmasabb és legismertebb tere. Itt van többek között a madridiak nulla kilométerköve is, ami azért jóval szerényebb a budapesti rokonánál.

Innen a város nyugati részébe vettük az irányt. Megnéztük a Plaza Mayort és a San Miguel piacot is. Ez egy régi vásárcsarnok, amit felújítottak, picit hasonlít a hangulata a Fővám téri vásárcsarnokra, csak annál jóval kisebb. Délután megnéztük az operát, Madrid katedrálisát és a királyi palotát.

Nem tudom, hogy meglepőnek számít-e, de Madrid csurig volt rendőrökkel. Mivel két állatbarát társaságában jártam a várost, meg sem lepődtem, hogy Tamás teljesen bezsongott a lovas rendőrök lovainak láttán, akikkel a királyi palota mellett találkoztunk.

Este kilenc körül értünk haza, de még akkor is 42 Celsius fokot mutatott a hőmérő. Mondjuk jóval élhetőbb a spanyol 42, mint a magyar 35 fok, úgyhogy csak kicsit vagyunk hősök. Vacsorára spanyol tortillát (tortilla con patatas) ettünk. Szerintem az egyik legegyszerűbb és egyben legfinomabb étel erre felé. Ez egy rántotta, amit krumplival és hagymával turbóznak fel.
Az előző napot itt, a következőt pedig itt olvashatjátok.