20. nap, Molinaseca-Sarria

Nagyon vágyunk arra, hogy eljussunk az óceánhoz és ott túrázzunk még egy napot. A mai napon a gyaloglás mellett utazunk is, hogy később gyalog mehessünk Finesterréből Muxiába.

Reggel, mivel nem sürgetett minket a tatár (a napi 30 kilométer) fél hétig aludtunk. Addigra szép csendesen kiürült a szállás és elkezdtünk készülődni. A mai cél Ponferrada, aztán Sarria volt. Ponferrada alig nyolc kilométerre van Molinasecától, kora délelőtt meg is érkeztünk.

Mára rekreációs napot terveztünk, ennek értelmében felkerestünk egy önkiszolgáló mosodát. Erre azért volt szükség, mert több alkalommal is megjártuk a mosással. Vagy nem volt mosógép, vagy csak gyorsmosással 30 percig, 30 fokon frissítő programmal lehetett mosni, ami kevés volt a Camino porával szemben. Ezért végigültük a kirakatban a mosás-szárítást, a járókelők nagy örömére olyan ruhát is mostunk, ami rajtunk volt, de trükkösen megoldottuk a váltást.

A következő napirendi pontunk a vonatjegy megszerzése volt. Nekünk nincsenek jó tapasztalataink a Renfével, két utazásból kettőnél öregedtünk több évet. Ez alkalommal valamilyen technikai hiba lépett fel a fizetésnél és a pénztárosnő újra kifizettette a jegyet velünk. Ilyen előfordul és tök oké, még akkor is, ha zárolják az összeget a kártyáról. Az viszont nincs rendben, hogy erről egyrészt nem tájékoztat, csak akkor ismeri el, hogy nem volt rendben a tranzakció, amikor a bankoddal telefonon egyeztetsz, és visszamész a péntároshoz, másrészt nem ad igazolást a bankterminálból, végül pedig egy sajtpapírra ír egy "Certificatión-t" és hozzáteszi, hogy bármely kasszában, de leginkább Santiagóban visszaadják a tévesen levont jegy árát holnap. Igyekeztünk megoldani a kommunikációs zavart, először Google segített spanyolosítani a gondolatainkat, de a néni szavai változatlanul spanyolul szóltak, amit nem sikerült megérteni, úgyhogy bevetettük a nehéztüzérséget, azaz tolmácsszolgálatunkat, és a spanyolul és magyarul beszélő ismerősünk közvetített. Még egyszer köszönjük, Tamás!

Harmadik napirendi pontunk a Dechatlon felkeresése volt. Itt pótoltuk az elhagyott dolgainkat: botvégek, sapka, fehérje a reggelihez. Aztán elmentünk ennivalót venni. Sajnos a jegyvásárlós közjáték miatt kevés időnk jutott a városnézésre, pedig Ponferrada klassz helynek tűnt, van egy hatalmas parkja is és láttunk egy filmszalagra emlékeztető szobrot is.

De be is teszem a Keresztapa zenéjét, mert Corleone arcát vettük észre először.

Sarriába egy átszállással fél nyolc után érkeztünk meg, a vonatunk minkét esetben késett, de végül behozta a csúszást. A vonaton átgondoltuk a maradék napjainkat, úgy tervezzük, hogy vasárnap érjük el Santiagót és két napunk lesz az óceánnál.

Hatalmas mázlink volt a szállással. Sarria az utolsó város, ahonnan úgy lehet elkezdeni az utat, hogy Compostellát is kapjon róla a zarándok. Innen júniusban tízezren indulnak, míg Somportból ötvennyolcan. A hivatalos statisztikát itt találjátok. Ezért biztos, ami biztos alapon az alkalmazásban kinéztünk egy privát alberguet, írtunk is nekik este, hogy foglalnánk, de nem válaszoltak. Ma felhívtuk őket, de közölték, hogy beteltek. Kerestünk gyorsan egy másikat, nálunk volt még hely, vártak is minket. Kiderült, hogy egy iskolás csoport alszik a hálótermekben, ezért minket egy emeleti kétágyas szobában szállásoltak el.
Az előző napot itt, a huszonegyediket pedig itt találjátok.