23. nap, Melide-Pedruzo

Már csak két napunk van Santiagóig, a mai 33 kilométer lesz. Itt Galiciában kicsit komorabbak a reggelek a köd és a korai indulások miatt. Ráadásul nem is mezőn, hanem a várva-várt eukaliptuszok között tesszük meg.

Zoltán jókat szórakozik azon, hogy mennyire félek. Néha oda is szúr: ne maradj le Barbi, tudod, hogy a horrorfilmekben is mindig a legutolsót kapják el.

Az egyik ösvényt keresztezte egy patak, viszont nem volt felette híd, csupán néhány nagyobb kő,  ami nappal valószínűleg nem nagy kihívás, de sötétben picit hátborzongató volt.

Ma valahogy nem ment jól a gyaloglás, nagyon vártuk a pihenőket és nehezen fogytak a kilométerek. Azért sikerült 14 kilométert egyben megtenni Arzúáig, aztán még 12-t és végül hetet Pedruzóig. A nehézségek ellenére gyönyörű tájon haladtunk, ráadásul találtunk egy ringlófát is, ami roskadásig volt gyümölccsel, úgyhogy könnyítettünk rajta picit.

Ezen a napon valószínűleg Noé is jött velünk egy darabig, szerencsére nem árvizet hozott, hanem békés állatokat. Az egyik faluban négy nagy testű kutya mászkált szabadon, ami ugyancsak vidám perceket okozott Zoltánnak (nem vagyok teljesen nyugodt ezeknek a jószágnak a társaságában). Velem ellentétben a cicák halálos nyugodsággal sétálhattak mellettük. Aztán találtunk egy hatalmas szarvasbogarat is.

Ribadisónál egy középkori hídon keltünk át, a híd mellett pedig néhány szintén középkori házikót láttunk amiket Galicia felújított és most albergueként üzemelnek.

Az utolsó hetesünknél az erdőben haladtunk, de közel volt hozzánk az autóút. Ezt onnan tudjuk, hogy folyamatosan dudálást hallottunk. Először azt hittük újabb fiestába futunk bele, aztán arra gondoltunk, hogy kamionos esküvő van valahol. Ahogy kiértünk az erdőből és ráláttunk az útra, megpillantottuk a kamionokat, ahogy sorban vonulnak és dudálnak. Folytattunk az utunkat Pedruzo felé. A kamionosok épp előttünk értek a faluba, ekkor vált biztossá, hogy sztrájkolnak, mert egészen megakasztották a forgalmat.

A mai délutánunkat pihenéssel töltöttük, készültünk Santiagóra. Az albergue Pedruzo elején fekszik, a hátsó ablakokból a környező hegyek és erdők látszódtak. Megismerkedtünk egy izlandi sráccal, aki a német haverjával jött a Caminóra. Szóba került Ólafur Arnald, a tavalyi Izland-Magyarország meccs és egy bizonyos sztrájk.

A galiciai busztársaságok sztrájolnak, emiatt lehetetlenség eljutni bárhova méltányos áron és rövid időn belül. A sztrájk időpontjáról mindenkinek más információja volt, az elsők szerint minket nem érint, így nem foglalkoztunk vele.

Az eredetiektől eltérően vasárnap fogunk megérkezni Santiagóba. Ennek örültünk, mert bíztunk abban, hogy részt tudunk venni az ünnepi misén, másrészt számoltunk azzal, hogy sokan lesznek, ezért délnél előbb kellene összehoznunk a fennmaradó húsz kilométert. Ezeket figyelembe véve hamar ágyba kerültünk, a másnap reggeli korai indulás miatt. (Szerkesztői megjegyzés: természetesen elaludtunk.)
Az előző napról itt, a következőről pedig itt tudtok olvasni.