25. nap, Finisterre

Ma szerettünk volna eljutni Muxiába, de közbeszólt a sztrájk. Galiciában nem vették fel a buszsofőrök a munkát, ami nemcsak a helyiek életét nehezítette meg, de a zarándokok és turisták terveit is összekuszálta. Mivel Muxia északabbra van Santiagótól, mint Finisterre, úgy döntöttünk, nem rontjuk tovább az esélyeinket és maradunk Finisterrében az óceánnál.

Egyébként azóta sem egyértelmű számunkra, hogy pontosan mikor kezdték a munkabeszüntetést. Három helyről, három különböző információ érkezett, csak hétfőn és kedden lesz sztrájk, vagy csak szerdán, esetleg mindhárom napon és megegyezés hiányában utána is.  Még az sem volt egyértelmű, hogy a galiciaiak érvényesítik az érdekeiket (ami a kisebbik gond), vagy beszáll melléjük a nemzeti busztársaság, az ALSA is, amivel mi utaznánk Madridba.

Ma nem voltunk időhöz kötve, ezért úgy döntöttünk, kipihenjük magunkat és sokáig alszunk.  Habár a fél ötös ébredés elmaradt, engem hétkor már kidobott az ágy. Itt ugyan senki nem horkolt, de a sirályok egész hangosan vijjogtak egész Finisterrében. Reggel még szemerkélt az eső, de mire elindultunk a beszerző körútra, elállt, sőt a nap is kisütött. Az ennivaló mellett némi információt is szerettünk volna kapni, de a turisztikai iroda zárva volt kilenckor és tízkor is.

A reggelink után megjelent egy régi ismerősünk. Zoltánnal üldögéltünk a nappaliban, próbáltuk rávenni magunkat arra, hogy elinduljunk az óceán felé. A házigazdánk elszaladt néhány percre és megkért minket, hogy fogadjuk a vendéget, ha esetleg jönne valaki. Nem sokkal azután, hogy kilépett az ajtón, beállított Krisztián testvér. Zoltán ismerősnek tűnt neki, meg is kérdezte tőle, hogy hol találkozott vele. Rólam azt hitte, hogy a házigazda lánya vagyok. Miután tisztáztuk, hogy nem tartozom Arankához és megkapta a wifi-jelszót megérkezett a házigazda is. Eddig is sejtettük, hogy Krisztián nem a saját lábán tette meg az utat, de a hallott beszélgetésből még érdekesebb dolgok derültek ki. Azért találkoztunk olyan sokszor, mert stoppal ment végig az úton a fájós lába miatt. Ma Muxiából érkezett, bár itt egy kis ellentmondásba keveredett magával, hogy volt-e abban a falucskában, vagy sem. Aztán elmesélte azt is, hogy mindenhol ingyen szállt meg, sajnos most sem tud fizetni, de imádkozik a szállásért. (Puente la Reinában arról számolt be, hogy új zsákot és szandált vettek neki amerikai srácok.) Azt hiszem, a szállásadónknál ez volt az utolsó csepp a pohárban a korábbi rossz tapasztalatai után és udvariasan megkérte, hogy ha máskor fogadták önkormányzati szálláson ingyen, legyen szíves keresse fel itt is azt az alberguet.

A közjátékot követően elsétáltuk a hippi beachre.

Ez a strand a félsziget közepén, az óceán felőli oldalon fekszik. A partja csupa homok, hippik viszont csak elvétve akadnak. A strand veszélyes az erős hullámzás miatt, ezért itt nem is lehet fürdeni.

Teszteltük a víz hőmérsékletét, a nagyon hideg viszonylag pontos leírást ad róla. Ezért a sziklákon üldögéltünk, néztük a végtelen vizet.

Találkoztunk egy hatalmas zöld gyíkkal, aki épp ott akart felmelegedni,ahol mi ültünk, de amikor megmozdultunk, mindig elmenekült.

Délután visszasétáltunk az utazási irodához, hátha találunk ott valakit, de az ajtó megint zárva volt. Már többször tapasztaltuk, hogy Spanyolországban nem sok értelme van a nyitva tartásnak, az egy darab papír számokkal, legfeljebb arra jó, hogy az ember bosszankodjon. Barbi is mesélt olyan boltról, ami 16:30-tól nyitva van, de ő 17:30-kor is zárva találta. Viszont működik az isteni gondviselés, mert az utolsó pillanatban mindig megjelenik valaki, aki megment az agyvérzéstől. Mikor lemondóan sarkon fordultunk, megjelent egy nő az iroda kulcsával, ráadásul beszélt angolul. A sztrájkról neki sem volt információja, vagy ügyesen titkolta, de elmondta, hogy ilyen bizonytalan esetekben van transzfer Finisterre és Santiago között. A sok rossz lehetőség közül ez tűnt az egyetlen működőképes megoldásnak, így rábólintottunk az útra. Ezzel sajnos vesztettünk egy fél napot az óceánnál, de biztosan el fogjuk érni a buszt szerdán.
Az előző napot ide, a következőt pedig ide kattintva olvashatjátok.