+1. nap Santiago-Madrid

Mindenhonnan záporoztak a hírfoszlányok a sztrájkról. Mivel gond nélkül eljutottunk Santiagóba is, nem vettünk róla tudomást, ráadásul az ALSA azt mondta, hogy elindítják a járatot. Ezzel a hozzáállással sétáltunk le a buszmegállóhoz, hogy felszállunk a 9:45-kor induló buszra Madrid felé.

Spoiler: lett buszunk és ilyen tájakon utaztunk

Ezzel a gyermeki naivitással azonban egyedül voltunk, egy spanyol néni készségesen tájékoztatott minket a buszmegálló sarkánál, hogy ma nem járnak a buszok. Azért a csoportba verődött sztrájkoló buszsofőrök láttán picit elbizonytalanodunk, de az ALSA megint elmondta, hogy elindul,  bár a sztrájk miatt minimum szolgáltatást fog csak nyújtani. Többen mesélték, hogy ők már hét óra óta várakoznak, mivel az előbbi busszal szerettek volna utazni, de az nem indult.

Leültünk a peronnál és vártunk a csodára húsz másik emberrel együtt. A szomszédos tévé épületéből megjelent egy operatőr, aki aztán feladta a dolgot, és elsétált. (Bár az is lehet, hogy nem találta elég szívszorítónak a húsz fős tömeget, vagy nem tetszett neki, hogy Zoltán is elővette a kameráját, hogy megörökítse az operatőrt, akinek az öt perc kéretlen hírnevet köszönheti.)

Nem sokkal később pedig egy buszsofőr jött, aztán lett egy busz is. Tíz órakor pedig elindultunk Madrid felé. 

Spanyol körutazás az ALSA szervezésében

Igazából északra mentünk, a minimumszolgáltatás értelmében egész Galiciát végigjártuk. A Coruñanál kezdtünk, jártunk Lugoban aztán Ponferrada és Astorga felé vettük az irányt.

Ezen a színvonalas fotón a Gaudí-fél épület hátsó fele látható Astorgában

Furcsa volt látni ismét azokat a városokat, amikről azt hittük, nem mostanában fogunk arra járni. Ponferreadában megálltunk háromnegyed órára, ami sokat segített a túlélésben.

Korábban már nagy helyismeretre tettünk szert, így az első utunk természetesen a Carrefourba vezetett, ami csak néhány percre volt a pályaudvartól. A busz egyébként szuper volt, minden ülésnél volt egy apró monitor, amin az utóbbi évek blockbustereit lehetett nézni, kis szerencsével volt hozzá angol felirat is.

A kilenc órát figyelembe véve a Lipton tea nem volt jó ötlet

Be is pótoltuk a kilenc óra alatt az egyhavi filmadagunkat. A sztrájk ellenére nálunk az ALSA-Renfe meccset a busztársaság nyerte. A vicces az egészben az volt, hogy a buszunk a sztrájk ellenére is öt perccel a menetrendben foglaltak előtt érkezett Madridba.

Madrid külvárosában laktunk, a városközpontot fél órás vonatozással értük el. A vonatokat a Renfe üzemeltette, amik meglepő módon pontosak és tiszták voltak. Ezen az estén nem mentünk sehova, a kilenc óra üldögélés különösen fárasztó volt, de majd holnap behozzuk az elveszett kilométereket a városnézéssel.
A következő napunkért ide, az előzőért pedig ide kattints.