-1. nap Párizs - Lourdes
Az utazásunk előtt két dolgot tudtunk biztosan: a párizsi és a madridi utunk időpontját, és reménykedtünk abban, hogy ezek egy utazás kereteit adják. A legtöbb zarándok Franciaország felől érkezik, de Saint Jean Pied de Portnál kezdenek. Mi mindenképpen meg akartuk nézni az aragóniai utat, ezért feláldoztuk Pamplonát és bevállaltunk 83 kilométer, így az utunk 858 kilométerre nőtt.
A repülőnk 6:45-kor indult Ferihegyről és 9:05-kor landoltunk. Az utunkon minden rendben zajlott, sértetlenül megérkeztek a feladott poggyászaink is. Mivel a reptér másfél órányi buszútra van Párizstól, dél volt, mire rendeztük sorainkat, átrámoltuk a féltett holmikat a kézipoggyászból a zsákokba és nekivághattunk a belvárosnak. Kötelező közhely nr. 1: ha idegen városba mész, tölts le offline térképet, vagy intézz roamingot és ne csak örvendezz az eljövendő szép napoknak, amikor számolatlanul jönnek majd a bitek. Szerencsére egy papír alapú térképpel és pár fényképpel áthidaltuk a problémát.
A diadalívnél jártunk, amikor Zoltánt megszólította egy -mint később kiderült holland- férfi, mert megpillantotta a Camino felvarrót a zsákján. Gyorsan beszámolt arról, hogy neki ez az utolsó napja a Caminón, de már vagy hatszor végigment az úton. A portugál utat például a Primitivo folytatásaként Santiagótól Lisszabonig tette meg. Búcsúzóul megkaptuk az első „Buen Camino”-t is.
Ha Párizs, akkor kötelező Eiffel hagyatékát megtekinteni, mi leültünk piknikezni a mellette elterülő parkban. Itt találkoztunk egy idősebb párral, akik nagyon lelkesek voltak a hátizsákos túránk hírétől.
Talán már írtam, hogy biztonsági játékosok vagyunk, ezért úgy döntöttünk, egyebet nem préselünk bele amúgy is szűkre szabott időnkbe és elindulunk a pályaudvar felé. A hatos metróvonal szerelvényei nem egy alagútban, hanem több emelet magasan járnak, mi ezzel utaztunk néhány megállót. Itt találkoztunk a harmadik lelkes ismeretlennel, aki szintén járt már a Camino-n.
A Montparnasse-on gyorsan pótoltuk a reggeli hiányosságainkat, letöltöttünk egy Lourdes térképet, és begyűjtöttük az összes fontos infót a holnapi napra, aztán felszálltunk a Lourdes felé tartó TGV-re.
Hat óra múlva megérkeztünk Lourdesba, ahol Momo várt ránk. Momo a szállásadónk volt, nagyon segítőkész és készséges mindenben. Egyébként mókás, hogy nagyon szelíd külseje van, de boxedzőként dolgozik, és korábban bajnok volt.
Az előző bejegyzést itt, a nulladik napot pedig itt éritek el.
A repülőnk 6:45-kor indult Ferihegyről és 9:05-kor landoltunk. Az utunkon minden rendben zajlott, sértetlenül megérkeztek a feladott poggyászaink is. Mivel a reptér másfél órányi buszútra van Párizstól, dél volt, mire rendeztük sorainkat, átrámoltuk a féltett holmikat a kézipoggyászból a zsákokba és nekivághattunk a belvárosnak. Kötelező közhely nr. 1: ha idegen városba mész, tölts le offline térképet, vagy intézz roamingot és ne csak örvendezz az eljövendő szép napoknak, amikor számolatlanul jönnek majd a bitek. Szerencsére egy papír alapú térképpel és pár fényképpel áthidaltuk a problémát.
A diadalívnél jártunk, amikor Zoltánt megszólította egy -mint később kiderült holland- férfi, mert megpillantotta a Camino felvarrót a zsákján. Gyorsan beszámolt arról, hogy neki ez az utolsó napja a Caminón, de már vagy hatszor végigment az úton. A portugál utat például a Primitivo folytatásaként Santiagótól Lisszabonig tette meg. Búcsúzóul megkaptuk az első „Buen Camino”-t is.
Ha Párizs, akkor kötelező Eiffel hagyatékát megtekinteni, mi leültünk piknikezni a mellette elterülő parkban. Itt találkoztunk egy idősebb párral, akik nagyon lelkesek voltak a hátizsákos túránk hírétől.
Talán már írtam, hogy biztonsági játékosok vagyunk, ezért úgy döntöttünk, egyebet nem préselünk bele amúgy is szűkre szabott időnkbe és elindulunk a pályaudvar felé. A hatos metróvonal szerelvényei nem egy alagútban, hanem több emelet magasan járnak, mi ezzel utaztunk néhány megállót. Itt találkoztunk a harmadik lelkes ismeretlennel, aki szintén járt már a Camino-n.
A Montparnasse-on gyorsan pótoltuk a reggeli hiányosságainkat, letöltöttünk egy Lourdes térképet, és begyűjtöttük az összes fontos infót a holnapi napra, aztán felszálltunk a Lourdes felé tartó TGV-re.
Hat óra múlva megérkeztünk Lourdesba, ahol Momo várt ránk. Momo a szállásadónk volt, nagyon segítőkész és készséges mindenben. Egyébként mókás, hogy nagyon szelíd külseje van, de boxedzőként dolgozik, és korábban bajnok volt.
Az előző bejegyzést itt, a nulladik napot pedig itt éritek el.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése