9. nap, Viana - Ventosa

Még mindig tanuljuk a francia utat és annak sajátosságait. A korábbi öt órás kelés itt későnek számít, a hatvan perces készülődésünk pedig hosszúnak. Ez persze sok feszültséggel és idegeskedéssel jár.

Négy harminckor a gyakorlott zarándokok szeme kipattant, beleugrottak a ruháikba és siettek reggelizni. Mi rendszerint kihagyjuk a sztenderd reggelit, egy fehérjével indítunk és az első nagy pihenőnknél eszünk. Természetesen a két parányi mosdónál tumultus volt, ami kiegészült a többiek megvető tekintetével, ha valaki bejutott, de végül öt óra után néhány perccel mi is elindultunk.

Ilyenkor Spanyolországban sötét van, úgyhogy előkaptuk a fejlámpát, bekapcsoltuk a túraprogramot és elindultunk. Ez az út nem nagyon hagyja, hogy eltévedj, mert a mögötted lévők, a melletted haladók, de még az ablakból kukkolók is utánad kurjantanak, ha (szerintük) rossz irányba mész.

Pont ez történt velünk is: gyakran megyünk alternatív útvonalon, részben mert ezt ajánlja a program, részben, hogy elkerüljük a karaván-hatást. Vianából kifele rögtön kaptunk egy izmos "wrong way, wrong way" kiabálást, de folytattuk az utunkat Logrono felé. A mai napon elhagytuk Navarrát és beléptünk La Rioja területére.

A városba reggel nyolc körül értünk be.

Valaki azt tanácsolta, hogy ne reggel érkezzünk nagyvárosba, mert igen lehangoló a másnapos város képe. Igaza volt, akkor még csak épp ébredeztek a lakók,  a közterületesek próbálták kitakarítani az amúgy nagyon szemetes várost. Valószínűleg csak fele ennyire koszos, ha nem tartanak fiestát, de most zajlik San Juan és San Pedro ünnepe. Itt besorolt mögénk egy kerékpáros, eltévedt és az első jelzésig velünk jött. Aztán hozzánk csatlakozott két lány, akik szintén elkezdtek kurjongatni, amikor nem az elvárásaiknak megfelelő irányba kanyarodtunk. Az első sárga nyílnál Zoltán meg is jegyezte: nahát, mégiscsak jó az irány!?

Ez a nap valahogy repült, 13 kilométer után álltunk meg reggelizni egy tó partján. A pihenőnél fedeztem fel, hogy a bakancsom egyik kapcsa megadta magát,azért remélem eljön velünk Santiagóba.

A "Zoltán állatokat lát" jelenség egyre fokozódik, most már "Zoltán állatokat szelídít". A tó, ami mellett eljöttünk, természetvédelmi terület, tele erdei fenyővel, aminek nagyon szeretem az illatát, a mókusok meg gondolom egyéb, a mókuslét szempontjából fontos paraméter alapján választották élőhelyükül és össze-vissza rohangáltak. Nálunk éppen volt mogyoró, az egyik móki be is gyűjtötte a magokat és megállt pózolni.

Az úton egyre több nyulat is látni, most már elhiszem, hogy vannak, mert előttem is beugrott egy tapsifüles a bokorba.

 Mire kettőt pislogtunk, legyűrtünk további hét kilométert. Navarettében begyűjtöttük a szokásos élelmiszercsomagunkat, figyeltünk arra is, hogy vasárnapra is jusson. A reggel indulók közül elsőként értünk Ventosába, ahol szuper szállásunk lett. A nyitásig megérkezett a német pár és egy francia pár is.

Utóbbiakkal és egy mókás idősebb trióval kerültünk egy szobába. Találkoztunk néhány dél-koreai fiatallal is. Sikerült mosnunk, finomat ennünk és pihennünk.

Zoltán betárazott protein palacsintából is, végre sikerült elkészíteni azt is.
A nyolcadik nap itt, a tizedik pedig itt érhető el.