8. nap Pamplona-Viana

A pamplonai kitérő miatt miatt sajnos hatvan kilométer lemaradásban vagyunk, ezért vállaljunk, hogy csúnyán nézzenek ránk, és elutazunk a terv szerinti városunkba, Vianába. A francia út okozta meglepetés erősödik, félúton megfáradt zarándokok szállnak fel a buszra és utaznak tovább. (Persze, nekünk sincs jogunk felháborodni, mi a városnézésünket korrigáltuk egy izmos buszozással.)

Ez a napunk kevés gyaloglással és sok pihenéssel telt. Egyre több emberrel találkozunk, lassan egész tipológiát építünk a zarándok-társadalomról. A szállásunk a templom melletti parókián lesz, ahova ismét picit korábban érkezünk. A szállásadóink kedvesek, a helyet adományokból tartják fenn. Az útikalauz leírása szerint kicsi, de kényelmes fekhelyekre lehet számítani és sz egész helynek remek értékelést adott. Nekünk valahogy rosszul jött ki a lépés, mert a kis fekhelyen kívül sajnos más nem nagyon állta meg a helyét. A legszembeszökőbb talán a szutykos fürdő volt, bár ezt könnyen lehet orvosolni. (A vendégkönyv szerint ez mégis annyira felháborított valakit, hogy szedte a csomagját és továbbállt.)

Két szoba állt a zarándokok rendelkezésére, az egyikben öten, a másikban tizen fértek el. Mi egy fiatal német párral és egy francia nővel a kisebb helyiséget választottuk. A fekhelyeink vékony tornamatracok voltak. A fiatalok Németországban kezdték meg az utat, április elején és pár nappal utánunk szeretnének végezni. A srác kedves és közlékeny volt, a lány kevésbé, úgyhogy nem erőlködtünk. Érdekes, hogy innentől már inkább az angol működik közvetítőként.

Már régóta nem mostunk, ezért kézzel kiöblítettünk mindent, aztán kiteregettünk. A francia úton lévő szállások egyébként jól felszereltek, sok helyen van mosógép, érdemes picit tervezni és egyben egy nagyobb adagot gépben kimosni, hatékonyabb és gyorsabb is. Aztán kiteregettünk a templom mögötti parkban. Mi vittünk szárítókötelet, jó szolgálatot tesz szeles időben és kisegített akkor is, ha nem volt elég állvány.

Begyűjtöttük a szokásos ennivalónkat másnapra és körbenéztünk a városban.

Viana nem túl nagy, mégis gyönyörű temploma van, egy érdekes oldalkápolnával. Részt vettünk egy spanyol misén is, aztán megkaptuk a zarándok áldásunkat is.

A közös vacsoránál találkoztunk a többi zarándokkal is, néhány olasszal és franciával az asztal másik végén, egy magyar sráccal, illetve mellettünk ült a német pár és az ír lány.

A vacsora végén megjelent a pap, hogy levezesse a közös esti imát a templom karzatán. Habár spanyolul beszélt, ami nekünk változatlanul nem megy a mucho kalor-t leszámítva, mégis jó élmény volt a templom kakasüllőjén ülni csendben néhány percig.

A nap végén sikerült összezavarni a magyar srácot. Onnan tudtuk, hogy ő is távolba szakadt hazánk fia, hogy a mosott ruháit a kötelünkre teregette, a pólóját pedig a váci piaristák logója díszítette. Sherlockot megszégyenítő leleményességgel összeraktuk a képet, amit Pepe meg is erősített. Amikor megkértem magyarul, hogy szedje le a ruháit, mert elraknánk a kötelet, egy pillanatra lefagyott, azt gondolom, hogy a nyelv miatt.
A hetedik napot ide, a kilencedik napot pedig ide kattintva éritek el.