4. nap, Ruesta - Sangüesa
Negyedik napunk sem indult egyszerűen, bár mi inkább csendes szemlélői voltunk az eseményeknek. Mivel az előző nap (is) meggyötörte a zarándokokat, mindannyian eldöntöttük, hogy időben indulunk.
Amíg a fürdőben készülődtünk, hallottuk, hogy egy ajtót óriási csattanással bezárta a huzat. Nem sokkal később megjelent Florence és közölte: "we have problem". Az ajtó úgy csukódott be, hogy nem lehetett kívülről kinyitni, gyanítom, hogy a kulccsal sem, de az is a szobában maradt, ők pedig nyilván kint. Zoltánnal elővettük az összes betörős szaktudásunkat, próbáltuk kártyával, hajtűvel, másik kulccsal nyitni, de nem jártunk sikerrel. Végül Florence és Thierry megoldották a kérdést és az ablakon át bemásztak az első emeleti szobába.
Némi késéssel elindultunk a 22 kilométeres úton. A faluból lefelé ereszkedve láttunk egy vastagabb csövet, végig az út mentén. Valószínűleg az volt a ludas a vízproblémákért. Az utunk egy masszív emelkedővel kezdődött, de ismét szép tájakon haladtunk.
Ruesta óta esténként legyek, reggelente pillangók raja kísér minket. Egy darabig a Yesa mellett haladtunk, a fák között láttuk a vizet. Minden nap találkozunk valamilyen állattal, M. Attenborough Zoltán ezen a napon mókusokat fedezett fel.
A szokásos reggelinkkor beért minket a francia pár, amikor elindult, Enrico is feltűnt a háttérben. Vele ismét találkoztunk Undues de Lerdában, ahova egy rómaiak által épített út vezetett.
Habár az aragón út hivatalosan Obanosig tart, Sangüesa felé félúton elhagytuk Aragóniát és átléptünk Navarrába. Rengeteg búzamező mellett haladtunk el, volt ahol megkezdődött az aratás.
Természetesen ma is énekeltünk, cimboránk Iggy Pop volt.
Sangüesát egy elég elhagyatott oldalától értük el, sokáig tartott, amíg beértünk a központba, ráadásul a vizünk is elfogyott a végére. Második eltévedésünket is ennek a városnak köszönhetjük. Az albergue helyett egy kempinghez keveredtünk, de az isteni gondviselés ma is működött, a bejárat mellett találtunk egy kutat, ahol feltankoltunk az utolsó pár méterhez.
Az albergue érkezésünkkor zárva volt, az ajtó mellett viszont volt két telefonszám, az egyik a vendéglátó elérhetősége volt, a másik mellé odaírták: polícia. Tippelhettek, melyiket sikerült először felhívnom. Mindenesetre a rendőr készséges volt, annak ellenére, hogy két külön nyelvet beszéltünk.
A szállás szuper volt, 12 ággyal, nagy közösségi térrel és a hálóban spanyol fallal. Ráadásul mosni is tudtunk. Miután lepakoltunk befutott Enrico, Florence és Thierry is.
A zsákunk jóval nehezebb, mint az ajánlott, ezért elhatároztuk, feladunk pár dolgot Santiagóba. Nyilván jobb lett volna el sem hozni ezeket, de ha már így alakult, mentettük a menthetőt. Utána bevásároltunk a vacsorához és főztünk ötünknek.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése