Pár szó az előkészületekről
A Caminóval tavaly nyáron kezdtünk el komolyabban foglalkozni. Mivel a túrázás egyikünktől sem állt távol, úgy gondoltuk, hogy jó lenne, ha a mi ismerőseinknek is lennének olyan ismerősei, akik már jártak a Caminón. Részben egy kirándulás, részben egy az utat már kétszer megjárt barátunk lelkes beszámolója hozta meg a kedvünket. Amikor megkaptuk tőle a Camino-kezdőcsomagot, ami Szent Jakab kagylóból, egy csomag csipeszből és két felvarróból állt, nem igazán hittem el, hogy a idén el is indulunk. Zoltánnak ez adott csak igazán lendületet és belevetette magát a tervezésbe. Ezúton is köszönjük, Anikó a rengeteg lelkes beszámolót és segítséget!
Elsőként elkezdtünk Kéktúrázni. Igazából már ezért megérte a Camino. Rengeteg gyönyörű helyen jártunk, láttuk a túra kezdő és végpontját, megmásztunk jó néhány csúcsot és beletettünk a bakancsainkba pár száz kilométert.
Ezzel párhuzamosan Zoltán feltúrta az internetet a legtökéletesebb felszerelésért. A bakanccsal kezdtük: két megbízható, strapabíró példányt szereztünk be. Megoszlanak a vélemények a bakancs szükségességéről, de biztonsági játékosként itt tettük le a voksunkat. Néhány nappal a hátunk mögött elmondhatju hogy az aragóniai úton elengedhetetlen a bakancs. Az első 50-100 kilométer nagy kihívást jelentett, mivel az új cipő töri az ember lábát, olyan helyeken is, amiről sosem gondolnánk. A többi felszerelés begyűjtésében nagy segítségünkre volt a francia sportóriás. Épp tavaly kezdte meg a belvárosi invázióját is, így egyszerűbb volt próbálni, keresgélni is. A ruhái ár-érték aránya jó, némelyik darab jobban bírta a kiképzést, mint a neves márkák. Utóbbiakból volt olyan, ami egy vislés után kibolyhozódott, vagy összement. Amit pedig nem találtunk meg itthon, vagy csak aranyárban volt elérhető, megrendeltük külföldről. Volt, amit barátok hoztak haza, köszönjük szépen Nektek, de sok esetben még szállítással együtt is simán megérte.
A bot és a hátizsák a másik két elengedhetetlen eszköz, amit jól kell megválasztani. Amíg nem volt túrabotunk, holmi úri hóbortnak tartottuk. Az egyik túránk alkalmával,amikor a Csóványosra mentünk, felforgattuk az erdőt egy megfelelő botért, ami jó szolgálatot tett a csúcsra és onnan lefelé is. Aztán beszereztük a sajátunkat és végigcsináltuk vele a Gerecse 30-at. Addigra már egészen jól összehangolódott a tempónk, de eszméletlenül sokat segítettek a túrabotjaink.
Arról, hogy pontosan mit pakoltunk be és hogyan készültünk, később írunk.
Az előző bejegyzés itt, a -1. nap pedig itt olvasható.
Elsőként elkezdtünk Kéktúrázni. Igazából már ezért megérte a Camino. Rengeteg gyönyörű helyen jártunk, láttuk a túra kezdő és végpontját, megmásztunk jó néhány csúcsot és beletettünk a bakancsainkba pár száz kilométert.
Ezzel párhuzamosan Zoltán feltúrta az internetet a legtökéletesebb felszerelésért. A bakanccsal kezdtük: két megbízható, strapabíró példányt szereztünk be. Megoszlanak a vélemények a bakancs szükségességéről, de biztonsági játékosként itt tettük le a voksunkat. Néhány nappal a hátunk mögött elmondhatju hogy az aragóniai úton elengedhetetlen a bakancs. Az első 50-100 kilométer nagy kihívást jelentett, mivel az új cipő töri az ember lábát, olyan helyeken is, amiről sosem gondolnánk. A többi felszerelés begyűjtésében nagy segítségünkre volt a francia sportóriás. Épp tavaly kezdte meg a belvárosi invázióját is, így egyszerűbb volt próbálni, keresgélni is. A ruhái ár-érték aránya jó, némelyik darab jobban bírta a kiképzést, mint a neves márkák. Utóbbiakból volt olyan, ami egy vislés után kibolyhozódott, vagy összement. Amit pedig nem találtunk meg itthon, vagy csak aranyárban volt elérhető, megrendeltük külföldről. Volt, amit barátok hoztak haza, köszönjük szépen Nektek, de sok esetben még szállítással együtt is simán megérte.
A bot és a hátizsák a másik két elengedhetetlen eszköz, amit jól kell megválasztani. Amíg nem volt túrabotunk, holmi úri hóbortnak tartottuk. Az egyik túránk alkalmával,amikor a Csóványosra mentünk, felforgattuk az erdőt egy megfelelő botért, ami jó szolgálatot tett a csúcsra és onnan lefelé is. Aztán beszereztük a sajátunkat és végigcsináltuk vele a Gerecse 30-at. Addigra már egészen jól összehangolódott a tempónk, de eszméletlenül sokat segítettek a túrabotjaink.
Arról, hogy pontosan mit pakoltunk be és hogyan készültünk, később írunk.
Az előző bejegyzés itt, a -1. nap pedig itt olvasható.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése