0. nap, Lourdes-Somport
Ez a napunk egy hosszú utazás volt. Lourdes elég magasan helyezkedik el, bár ezt nem lehet észrevenni a növényzetről. Állandóan párás volt a levegő és lógott az eső lába. Reggel elindulunk ételt szerezni, amiből nyilván többet vettünk, mint amit kényelmesen tovább lehet vinni, de majd ez is megtanuljuk. Mentségünkre szóljon, hogy olyasmikkel tömtük meg a táskánk, ami otthon ritkaságszámba meg, például almás körtés gyümölcspürével. Illetve itt szeretném megemlíteni azt a fél kilogramm csokoládét, 20 dkg mogyorós és 3 tábla tejcsokoládé formájában, amit a szénhidrát-raktárak feltöltése érdekében vételeztünk. Dél körül elsétáltunk a kegyhelyhez. Láttuk a barlangot, ami sokkal szebb, mint a kegytárgyas nippes verziója, amivel amúgy a egész város csurig van.
Annak ellenére, hogy a város igazából kitérő volt nekünk, mindketten nagyon hálásak voltunk, hogy eljutottunk ide, amiről a nagymamáink olyan sokat meséltek és ami nagyon sokat jelentett nekik.
Érdekes belegondolni, hogy a jelenés előtt nem volt itt semmi, csak kő, aztán rittyentettek egy hatalmas katedrálist. Az itt élők tisztában vannak azzal, hogy sokan csak emiatt látogatnak ide, a szállásadónk is tartott egy gyorstalpalót a szentély, barlang, vasútállomás elhelyezkedéséről éjfélkor, egy srác pedig kérés nélkül igazított minket útba "Bernadetthez".
Ennek ellenére kevesen (érts: senki) nem beszél angolul, mi meg nem beszélünk franciául (még). Szóval marad a google segítsége, vagy a mutogatás. Azért begyűjtöttük az első pecsétet és ezzel regisztráltuk magunkat a Caminón.
Estére Somportba értünk, két átszállással. A Pireneusok gyönyörűek, csupa zöld minden és egészen lenyűgöző a felhők látványa.
Somport a hegy túloldalán van, egy hét kilométeres alagúton lehet átjutni. A túloldal ködbe burkolózott, az Espana táblán kívül semmit nem láttunk. Aznap esti pajtijaink egy idős bácsi és francia srác voltak. Utóbbi rasztát viselt, reggae-t hallgatott, a többit meg gondoljátok hozzá:). Az esténk békésen telt.
Annak ellenére, hogy a város igazából kitérő volt nekünk, mindketten nagyon hálásak voltunk, hogy eljutottunk ide, amiről a nagymamáink olyan sokat meséltek és ami nagyon sokat jelentett nekik.
Érdekes belegondolni, hogy a jelenés előtt nem volt itt semmi, csak kő, aztán rittyentettek egy hatalmas katedrálist. Az itt élők tisztában vannak azzal, hogy sokan csak emiatt látogatnak ide, a szállásadónk is tartott egy gyorstalpalót a szentély, barlang, vasútállomás elhelyezkedéséről éjfélkor, egy srác pedig kérés nélkül igazított minket útba "Bernadetthez".
Ennek ellenére kevesen (érts: senki) nem beszél angolul, mi meg nem beszélünk franciául (még). Szóval marad a google segítsége, vagy a mutogatás. Azért begyűjtöttük az első pecsétet és ezzel regisztráltuk magunkat a Caminón.
Estére Somportba értünk, két átszállással. A Pireneusok gyönyörűek, csupa zöld minden és egészen lenyűgöző a felhők látványa.
Somport a hegy túloldalán van, egy hét kilométeres alagúton lehet átjutni. A túloldal ködbe burkolózott, az Espana táblán kívül semmit nem láttunk. Aznap esti pajtijaink egy idős bácsi és francia srác voltak. Utóbbi rasztát viselt, reggae-t hallgatott, a többit meg gondoljátok hozzá:). Az esténk békésen telt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése