7. nap, Puente la Reina - Pamploma

Pamplona 23 kilométerre fekszik Puente la Reinától, sokak ebből a városból érkeztek a Camino során. Úgy gondoltuk, megéri meglátogatni, akkor is, ha a terveinkhez képest kiesést jelent. Az aragón utunk végén vettünk hát egy jobb kanyart, és reggel buszra pattantunk.

Talán emlékeztek még a "Terminátor" bácsira, aki Arrés óta fel-feltűnt az úton, de sosem láttuk megszállni sehol. Összefutottunk vele Ruestában is, épp a szállás mellett, és onnan is elillant, pedig ott aztán igazán nagyok a távolságok és a szállásból sem lehet sokat válogatni. Szóval ahogy üldögélünk a parkban a buszra várva, ismét megpillantottuk a bácsit, aki beült egy bárba, aztán átsétált a buszmegállóba. Gyorsan beszámoltunk neki arról, hogy ő az utolsó ismerősünk az aragón útról, ő pedig elmondta, hogy épp hazafelé tart, Új-Zélandra.

Pamplonában elsőként a szállásunkat kerestük fel, amit német önkéntesek működtettek. Harald, a házigazda közölte, hogy nem tart fenn foglalást, hivatalosan délben nyit, döntsük el, lerakjuk-e a zsákunkat és visszajövünk, vagy várunk a nyitásig a kertben. Az utóbbit választottuk. A szállás egyébként szuper volt, magán viselte a német tulajdonosok keze nyomát.

Kicsivel később elsétáltunk ennivalóért. Felkerestük az egyetlen Carrefourt a városban, pontosabban a város másik végén. (Azt hiszem, ez már egy egészen elfajzott vonzalom köztünk és az élelmiszerlánc között.) Visszafelé pedig útba ejtettük a főbb látnivalókat. Pamplonáról azt írja az útikalauzunk, hogy élhető város.

Így is van, rengeteg zöld területe van és az egész nagyon barátságos. Mégis, kevés jó fotót lehetett készíteni, talán épp a sok fa miatt.

Először felkerestük a barokk városházát, aztán a magyar túraboltot, a Caminotekát. Pont találkoztunk a tulajjal is. A boltot ajánljuk, klassz holmikat tartanak, az itt szerzett tapasz oldotta meg Zoltán egyetlen vízhólyagját is. A bolt utcája végén áll Pamploma katedrálisa.

A templomba sajnos nem jutottunk be, este még épp zárva volt, és reggel is túl korán érkeztünk.

Átmentünk a francia kapu alatt, itt érnek be a városba a San Jean felől érkező zarándokok.

Megnéztük a Magdaléna-hidat is, amiről a fiatalok épp az Argába ugráltak.

Hajnalban, kettő óra tájban ismét hatalmas zsivajra ébredtünk, én még félálomban hallani véltem pár Buen camino-t, pedig csak a spanyolok vígadtak. Reggel hatkor Harald énekszóval keltette a házat, egyszerűen zseniális volt.

Még megnéztük a Plaza del Torot, és az utcát, ahol a szegény bikák futnak San Fermin idején, aztán elindultunk Santiago felé.

A hatodik napról itt, a nyolcadikról pedig itt tudtok olvasni.