1. nap, Somport-Jaca

A mai napon átestünk a kezdő zarándok összes gyerekbetegségén. Habár időben szerettünk volna indulni és ezért tettünk is, sajnos nem jött össze. Este még lázas szendvics-gyártásba fogtunk és mostunk is. Előbbi okos dolog volt, utóbbi már kevésbé, a pára miatt a technikai cuccok is nehezen száradtak. Ráadásul nagyon körülményes lett az első bepakolásunk is, ezért hétkor léptünk ki a szállás ajtaján.

Az időjárás kegyes volt (egy darabig) a köd visszahúzódott a völgybe és nagyon klassz látvány fogadott minket.
Somportról lefelé vezetett az út Jaca felé. A szinkülönbség komoly, 900 méter, amit tetéznek a különféle tereptárgyak, kődarabok, vízátfolyások gödrök. Egy jó darabig lehet látni a sífelvonókat is, ezek a települések ugyanis a téli sportokra építenek.
Lassan egyre lejjebb ereszkedtünk, de a tervezett sebességünket nem tudtuk tartani.  Ez azért lett gond, mert kilencszáz méterrel lejjebb már igencsak mediterrán lett az időjárás és a napsütés karöltve a hőséggel eléggé felőrölte az erőrorrásainkat. A láványért azonban megérte. Az Aragón folyó többször keresztezte utunkat.

A völgyben árnyas erdőkben mentünk, kalap sem kellett. Találkoztunk kisiskolásokkal, akiknek mi voltunk a napi látványosság. Aztán a hőség egyre nőtt, egyre kevesebb lett az árnyék és a fa. Estación de Jacánál jártunk, amikor tetőzött a hőség. Annyira kimerültünk, hogy másfél órára árnyékba húzódtunk. Végül hét óra után értük el Jaca-t. A szállásunk szuper volt, jól felszerelt konyhával, nagy közösségi térrel. A hálóteremben pedig kétágyas boxokat alakítottak ki, amiket természetesen elfelejtettünk lefotózni. Nem sokkal utánunk befutott az idős bácsi is, akit a somporti szállásról ismertünk.Vele indultunk el boltot keresni. Mivel ő csak spanyolul beszélt, egy "Supermercado? Sí!" mondatváltás után elindultunk hárman. Picit még bámészkodtunk a városban, aztán siettük, hogy villanyoltás után ne zavarjunk senkit.
A nulladik napot itt, a második napot pedig itt találjátok.