6. nap, Monreal - Puente la Reina

Ezen a napon hivatalosan is az aragón út végére értünk. Nem ismerjük a francia út elejét, ennek ellenére állítjuk, hogy megérte Somportnál kezdeni, nagyon a szívünkbe zártuk a vidéket. Lehet, hogy nehezebb a terep, de gyönyörű tájakon haladtunk csendben, távol az autópályáktól, nagyvárosoktól. Emberibb léptékű volt úgy is, hogy időnként nagyok voltak a távolságok, vagy kevés volt a pihenő és az ivóvíz. A vendéglátóink páratlanul kedvesek és segítőkészek voltak, a nyelvi nehézségek ellenére is. És hiányozni fognak a zarándoktársak is, akik a reggeleink és estéink stabil pontjai voltak. Jó volt látni, hogy mások is teljesítették a napi penzumot a nagy meleg (mucho kalor) ellenére.

Ez a nap volt eddig a leghosszabb kilométerben, ennek ellenére sikerült időben teljesítenünk. A nagy meleg ellenére jól bírtuk, mert sokszor tudtunk friss vizet szerezni (plusz egy pont a francia útnak). Az első megállónk Tiebas volt, itt már előkaptuk a naptejet is. A naptej legalább annyira fontos, mint a jó bakancs. Talán még nem írtuk elégszer, de extrém meleg van, az itteni időjáráshoz képest is, gyorsan le lehet égni.

A mai út nehézségét ismét a köves emelkedők és lejtők adták. Ráadásul sokáig az autópálya mellett haladtunk, furcsa volt a nagy, monoton zaj. Elmentünk egy kőfejtő mellett, de csak visszatekintve tűntek fel a hatalmas méretei.

Egyébként jó dolog visszanézni, látni, hogy mekkora távolságot tettünk meg addig. Egy jó darabig láttunk egy hatalmas csatornarendszert, aminek az az érdekessége, hogy nem ásták be a földbe, hanem két oldalról gátak közé terelték.

Ez volt az első nap, amikor nem csak búzamezőket láttunk, hanem szőlőt, olívaligetet és kukoricatáblákat is.Természetesen nem telhet el nap állat nélkül, egy nyuszi ugrott be a bokorba.

 Ahogy út közben ballagtunk, Zoltán felvetette, hogy nézzük meg Pamplonát. Egy rövid ideig hezitáltunk is, hogy Puente la Reináig, vagy a közelebbi Obanosig menjünk-e aznap, a pamplonai kirándulás az előbbi felé billentette a mérleget.

Az utolsó pihenőnket egy templomkertben tartottuk, itt volt víz is és grátiszként pár meggyfa is. Nem értjük miért, de nem szedték le a termését, nagy része már összeaszalódott a fán,a másik fele lehullott. A menthető szemekből szedtünk egy-egy marékkal magunknak.

Délután három körül megérkeztünk Puente la Reinába és elfoglaltuk a szállásunkat. Nemcsak a változó táj, hanem ez is jelezte, hogy megérkeztünk a francia útra. Egy száz fős albergueben szálltunk meg. Nincs mit szépíteni a dolgokon, megszoktuk a jót, kicsit kuktúrsokként ért minket a Camino-ipar. Leginkább a hanyagság zavart minket, nem tudtunk mit kezdett az amúgy jól felszerelt konyhában hagyott mosatlan edényekkel, kosszal. Zoltán fel is tette a kérdést, hogy milyen gyerekszobájuk volt azoknak, akik ezt elkövették.

Itt találkoztunk az első magyar zarándokkal is, egy pap volt, aki Pécsről érkezett. Nagy tervei voltak, mert Santiago után szeretett volna eljutni Guadalupéba hajóstoppal.

Találtunk egy könyvespolcot is, néhány könyvvel. Ebből az egyiket, Exupéry Éjszai repülését tavaly hagyta ott egy zarándok a benne lévő ajánlás alapján.

Az ötödik napot itt, a hetediket pedig itt tudjátok elérni.