Vajon miért ilyen nehéz a táskám?

Ezt a posztot már az utunk első hetében meg szerettem volna írni, de idő hiányában elmaradt. Akkor annyira nehéz volt a csomagunk, hogy mindkettőnknek jócskán meghaladta az ajánlott súly dupláját. Az elején valószínűleg a szokatlan terhelés is rátett egy lapáttal, amihez később hozzáedződtünk, illetve megettük és feladtuk a plusz kilókat. Ezekről korábban olvashattatok, ezért inkább arról írok, hogy milyen eszközök és alkalmazások segített minket.

A ruházat

A ruházatunkkal alapvetően nem lőttünk mellé, leszámítva a burgosi fogcsikorgató hideget. Utólag azt gondoljuk, még ezt a mennyiséget is limitálhattuk volna, bár tényleg nem ebből adódott a plusz súly. Technikai holmikat vittünk, nagy részük a francia sportboltból jött. Gyorsan száradó, praktikus darabok voltak, nem kerültek észveszejtően sokba. Sajnos a csatok, pántok meggyötörték a textilt, de az utat kiszolgálták becsülettel.

Mi fejenként négy felsőt vittünk, én 2 hosszú ujjút és két rövidet, Zoltán pedig egy hosszút és három rövidet. Futópólókat vettünk mert azok jobban szellőznek és gyorsabban száradnak, mint a túraruhák. Legközelebb fordítjuk az arány, több hosszú ujjúval fogunk készülni, mivel jól szellőzik, és véd a leégéstől ráadásul ilyen infrastruktúra (értsd:sok mosógép) mellett éppen elég három felső. Érdemes bepakolni egy egyszerű pamut pólót, jobb abban aludni, mint a technikai pólókban.

Nadrágból kettőt csomagoltunk illetve nálam volt egy túraszoknya. Zoltán prímán elvolt a két lecipzározható példányával, nekem soknak bizonyult a két nadrág a szoknya mellett. A burgosi zord időjárást azonban egy darabbal éltem túl (mivel az egyik, nem cipzáras nadrágot postára adtam), és komolyan fantáziáltam egy vastag harisnyáról. Ha elölről kezdeném a tervezést, a  súly és a praktikum oltárán feláldoznám a szoknyát, két cipzáras nadrággal mennék.

Az alsóneműkből négy váltást vittünk, ami pont kényelmes mennyiség. A zoknikra nagyon figyeltünk, és ezzel nem is spóroltunk. Direkt túrázásra fejlesztett példányokat vettünk, bár nálam volt két pár a franciáktól is, mégis a spanyol gyártmányt gyötörtem. Mindig száraz párban indultunk, szünetekben levettük szárítani. Ezzel a remek taktikával sikeresen elkerültük a vízhólyagot.

Vittünk egy-egy kalapot és csősálat is, mindkettő remek választás. Utóbbi nagyon sok oldalú holmi, amikor nem volt kalapom, védte a fejem, ha jófej szobatársaink voltak, szemmaszkként szolgált, ha meg égette a nap a tarkóm, védte a bőröm. Vittünk még pénzövet magunkkal, Zoltán nagyon szerette, én igazából csak a szálláson hordtam, de a legpraktikusabb megoldásnak gondolom az összes titkos dokumemtumtároló közül. A napszemüveg is hasznos dolog, néhol tényleg nagyon vakító a fény.

Tisztálkodás, egészség

Nem gondoltuk túl az első kérdést, vittünk szilárd sampont, szappant, úti fogkefe szettet, összecsukható hajkefét és pár borotvát, valamint harminc pár egynapos kontaktlencsét. Volt nálunk egy szuper elsősegély-készlet, amiből szerencsére a csipeszen kívül másra nem volt szükség. Vittünk körömcsipeszt, ami nagyon lényeges, és tűt cérnát. Utóbbit nemcsak a ruhákhoz, hanem a vízhólyagok gyors kezeléséhez is érdemes használni. Gyógyszerekből viszont nagyon alaposan készültünk, nagy részüket szerencsére feleslegesen. Vittünk receptre kapható és szabadon elérhető fájdalomcsillapítót, szemcseppet és apróbb sérüléseket gyógyító szemgélt, antibiotikumot és probiotikumot, allergia elleni gyógyszert. Ezeken kívül vittünk vitaminokat, ízületerősítőt és fehérjét. Majdnem elfelejtettem, pedig a legfontosabb dolog: vittünk füldugót. Nekem egyszerű gyógyszertári párom volt, Zoltánnak a fülére gyártott speciális dugó, aminek a felét a leghorkolósabb éjszakán el is vesztette.

Túrafelszerelés

A hátizsákunk 50 és 65 literesek, egy márka ugyanazon modelljének férfi és női változatai. Első és legfontosabb tanács, hogy új zsákkal ne vágjatok neki az útnak, mert az első hét nagy kihívás lesz. (A fél éve megvett és dobozban tartott zsák is újnak számít, bármennyire is gondolta e sorok írója, hogy az idő mindent megold.) Egyébként azóta egészen összebarátkoztunk, táska és Barbara kapcsolata kiegyensúlyozott. Zoltán továbbra is küzd a szerencsétlenül kialakított derékpánttal. A mérettel kapcsolatban sokan megjegyezték, hogy a 65 liter sok. Valóban veszélyes, mert az ember addig pakol bele, amíg van hely és könnyen hízik 18 kilósra a zsák. A táska ajánlott súlya egyébként a túrázó testsúlyának legfeljebb egytizede és egyhatoda közé eshet. Itt egy videó arról, hogyan is kell beállítani a zsákot.

A bakancsunkról sokat írtunk már, nekünk nagyon bevált, nem cserélnénk másra. Sokan túraszandálban, sportcipőben indulnak el. Bármire is esik a választásotok, menjetek benne néhány tíz kilométert, hogy ne érjen később meglepetés. Bakancsnál alapszabály, hogy egy-két számmal nagyobb legyen, hogy a gyaloglástól feldagadt láb is elférjen és legyen mozgástere. Találkoztunk az orránál lyukas cipőben gyaloglókkal, ők így növelték a rendelkezésre álló helyet, illetve strandpapucsban gyaloglókkal, akik sérülés miatt nem tudtak más lábbelit viselni. A cipőt megfejeltük egy, a lábunkra gyártott sportbetéttel, ez is sokat segített a kavicsos úton.Vittünk magunkkal túraszandált is, ritkán viseltük, leginkább városnézés során, legközelebb talán otthon is hagyjuk. Ami viszont hasznos és szükséges, az az egyszeű flipflop. A szállásokon a bejáratnál le kell tenni a bakancsot, ilyenkor szuper dolog a váltópapucs, este zuhanyzásnál pedig egyszerűen életet ment.

Egyszerű faragott botot és túrabotot szinte mindenhol lehet kapni. Mi vittük a sajátunkat és nagyon szerettük. A bothoz hasznos a gumisapka, hogy a hegyét védje a kopástól.

Sokáig keresgéltük a megfelelő méretű esőkabátot, végül két különbözőt vásároltunk. Utóbb úgy gondoljuk, hogy a poncsónál praktikusabb az esőkabát, olyat, ami alá hátizsák is elfér, a francia láncnál találtunk.

Nagyon fontos és praktikus holmi a fejlámpa. A kora reggeli vaksötétben elengedhetetlen, de a reggeli szöszmötölésnél is jó szolgálatot tesz, főleg, ha van rajta piros fény, ami még kevésbé zavaró.

Habár vittünk camel baget, körülményesnek tartottuk a töltését, így az egész víz-kérdést fejenként két fél literes PET-palackkal oldottuk meg. Víz pedig szinte mindenhol van.

Az étkezéshez vittünk egy-egy sporkot, és mindkettőnknek volt bicskája. A főzéshez beszereztünk egy multifunkcionális eszközt, ami reszelő, villa, kanál, kés, lapát és szűrő volt egyben, de tényleg. Ha van felszerelt konyha, illetve nem akarsz magadnak főzni, ennél több nem kell, de néha jól jött volna apró edény a tésztának, paradicsomnak.

És ha már a háztartásnál járunk, vittünk magunkkal szárítókötelet, csipeszt és biztosítótűt. Mindegyik jól jött.

A hálózsákunk is a francia sportboltból jött, gyorsan száradó, könnyű zsák. Nem annyira a hideg elleni védelem miatt, inkább a személyes komfortért érdemes vinni, sehol nem fáztunk benne, sőt... Szerintünk nyárra elegendők a zsákokhoz kapható bélések.

Technikai holmik

Két telefont, egy tabletet és egy fényképezőgépet vittünk objektívvel. Ezeket naponta kellett tölteni. Ehhez egy szuper adaptert szereztünk, amivel egyszerre négy USB-csatlakozóval rendelkező eszközt lehetett tölteni, plusz hosszabbítóként is funkcionált. Vittünk továbbá SD kártya adaptert is, hogy gyorsan menthessük a fotókat.

Két alkalmazást használtunk, ami rengeteget segített. Az egyik a francia utat rendszerező Camino Pilgrim volt, a másik egy túraalkalmazás OsmAnd néven. Az előbbi összefogja a Camino Francés teljes útvonalát. Alkalmas útvonaltervezésre (van benne alapértelmezett ütemterv, de elkészíthetjük a sajátunkat is), kínál alternatívákat is. A legzseniálisabb, hogy van infó a településeken lévő szállásokról. Az ágyak számától kezdve a fenntartón át a felszereltségig és elérhetőségig mindent nagy pontossággal tartalmaz. A túraalkalmazás pedig egy GPS alapon működő program volt, ami nemcsak útvonalat tervezett, de megmutatta a szakasz domborzati viszonyait is, hány méter emelkedő és lejtő vár ránk és azok hány százalékosak lesznek. A program legjobb képessége pedig a különböző szolgáltatók szűrése volt. Megmutatta, hogy hol van a legközelebbi pékség, gyógyszertár, vagy -ez nagyon lényeges- ivóvíz.