2. nap, Kebnekaise-Sälka

Reggel korán sátrat bontottunk. Viszonylag gyorsan sikerült megoldani ezt a műveletet, de a logisztika még gondot jelentett. Zoltán zsákjában kapott helyett a sátor, ezért ő csak a bontás után tudott csomagolni, ami a szemerkélő esőben nem egy vidám dolog. A centrum mellett megreggeliztünk, itt midenki igyekezett fedett területre húzódni, habár épp nem esett.

Reggeli kilátások

Kilenc körül elindultunk a két hegyvonulat között. A mai napon teljesen más arcát mutatta a táj: eltűntek a fák, legfeljebb alacsony bokrokat láttunk, de gyakran még azokat sem. 

Lápos, zöldellő vidéken haladtunk, a napot időnként eltakarták a felhők. A tegnapi túravezető nem tévedett sokat, tényleg egy szélcsatornán haladtunk, annyira fújt, hogy az esőhuzatokat is felkapta a zsákról. (Házibarkács tipp #1: mindig legyen nálad plusz egy heveder, amivel lekötheted az esővédőt a zsákodhoz.) Ezt leszámítva örültünk a szélnek, mivel nem hozott esőt, és Zoltán különösen rajong a szélzúgás monoton hangjáért.

Szerencsére amikor ebédeltünk, sem a szél nem volt vészes, sem az eső nem esett. Ahogy haladtunk Singi felé, a hegyek egyik oldala kopárabb lett, de így is egészen lenyűgöző volt a látvány a hatalmas hegyvonulattal. A mai napon rengeteg olvadó gleccsert láttunk, gyanítjuk, hogy ez nem csak a szép nyári időnek, hanem a klímaváltozásnak is köszönhető. Az olvadó víz eszméletlen sebességgel zubog le a hegyek oldalából, hogy aztán a völgyben patakkokká aztán folyókká dagadjon. A szervezők elmondása alapján minden folyóvíz ivóvíz minőségű, szóval mi is itt töltöttük meg a palackjainkat. Azért később elég mókásnak találtam, hogy habár három napja nem fürödtünk, de gleccsevizet iszunk.

A második ellenőrzőpontot délután háromkor értük el, itt már elég cudar volt az időjárás. Elővettük az esőnadrágot és nekivágtunk az út második szakaszának Sälka felé. Az alaptáborban kaptunk egy nagyon részletes térképet, de annyira egyértelmű volt az út, hogy eszünk ágába sem jutott, hogy ellenőrizzük azt. Ráadásul Singinél néhányan előttünk jártak, így követtük őket. (Spoiler: rossz döntés volt.) Talán egy kilométer múlva kiderült, hogy ők is csak az előttük lévők után mennek, mert az első nő megkérdezte a társaságtól: tudjuk-e hova megyünk, mert ez bizony nem a Kungsleden, az egy picit arrébb van. A túra útvonala épp Singi után csatlakozik a Kungsledenhez, innentől narancssárga jelölés is segítette a tájékozódást. Picit kitört a zűrzavar a túrázók között, de minket nem kell félteni, itt is működött a szuper alkalmazásunk, gyorsan betájoltuk magunkat. A táj innentől dimbes-dombos volt, jó néhány patakon és zúgón kellett átkelnünk. Gyakran kis fahídon, néha nagyobb függőhídon mentünk. A mezőny alaposan megdagasztotta a sarat, a pallók előtt néha egész dagonya alakult ki, ami belepte a köveket is. Ilyenkor nagyon kellett figyelni, hova lép az ember, mert könnyen bokáig lehet merülni a sárban. Én már csak tudom, tapasztalatból mondom, két napig száradt utána a bakancsom. Az időjárás egyre kegyesebb lett hozzánk, délutánra már a nap is kisütött. Mi több, egy teljes szivárványt is láttunk! A Sälkába vezető utolsó néhány kilométer nem adta magát könnyen, az út végére mindketten elfáradtunk, de talán először fordult elő, hogy Zoltán nehezebben bírta. Furcsa érzés volt, hogy most mégis nekem kellett benne tartani a lelket. Nem sokkal az ellenőrző pont előtt találkoztunk néhány rénszarvassal, békésen legelésztek a domboldalon.

Két rénszarvas rejtőszínben

Az ellenőrzőpont egy dombon ült, amit egy folyó övezett. Ilyen közel még sosem kempingeztünk a vízhez. Amikor megérkeztünk, első dolgunk volt felállítani a sátrat. Be kell látnunk, hogy a gyakorlat teszi a mestert, takaros kis szállást rittyentettünk magunknak rekordsebességgel. Egyébként meg vagyok róla győződve, hogy valaki lobbizik értünk odafent, mert nem sokkal később elkezdett szemerkélni az eső, nekünk pedig sikerült addigra mindent elpakolni. Sälka volt a második pont, ahol élelmiszert lehetett felvenni, de nálunk volt még pár adag étel, ezért is nem pótoltuk a leapadt készleteket. Estére egészen otthonosan éreztük magunkat a sátorban, az eső miatt itt is vacsoráztunk. Nehezünkre esett kimenni a hidegbe, a szabad ég alá fogat mosni, de erősek és szabálykövetők vagyunk.

 Éjszaka arra lettünk figyelmesek, hogy más hangja van az esőnek, halkabban, kisebb cseppekben esett. Reggel aztán arra ébredtünk, hogy tévedtünk a csapadék halmazállapotát illetően, mert a hegyek csúcsán megmaradt a hó.

Cukorsüveget kapott a hegy