1. nap Porto - Póvoa de Varzim

 Hát eljött ez a nap is, innentől kezdve a luxus csúcsa a forró fürdő, csendes éj lesz. Reggel fél hét előtt keltünk, fél nyolcra pedig össze is pakoltuk a csigaházainkat, amik 12 és 14 kilogrammot nyomnak. Ha felmerülne bennetek a kérdés, hogy nem sok-e ez egy kicsit, akkor eloszlatnám a kételyeiteket, de, baromi nehéz a zsákunk. Ráadásul nem jöttünk rá, hogy mitől, mert nincs már tripodunk, vagy harmadik nadrágunk sem. Úgyhogy most az a célunk, hogy mindent ehetőt megeszünk, amilyen gyorsan csak lehet, de hát a húsz dekás Tonnys-csoki is gyorsan fogy.

De siránkozás helyett mesélek inkább a napunkról, mert elég szép helyeken jártunk.

Ha nem mondtam volna, Portugália gyönyörű, gyertek el, ha nem hiszitek. A szállasunkkal nagy szerencsénk volt, a kényelem mellett adott ajándék 10 kilométert, ennyivel kevesebbet kellett sétálnunk Póvoa de Varzimig (így is mentünk, 23 kilométert) igaz, ezért kicsit elhanyagolt, kicsit ipari területeken is sétáltunk, aztán egy kukoricaföld mellett bandukoltunk tovább. Itt tudtam meg, hogy mai útitársam M. nyomozó lesz, aki rögtön felhívta a figyelmemet az ösvényen heverő sörétes puska töltényhüvelyekre. (36-osok voltak és szerinte a vadászok még ősszel használták.) Az idő borult, párás volt, ezért amikor először megpillantottuk az óceánt a kukoricaföld mellől kiérve, az acélszürke színekben pompázott. Már elkedvetlenedtem, hogy ilyen borongós lesz a mai nap, amikor összefutottunk egy sziámi cicával, gondolhatjátok, rögtön megálltunk bandázni vele, de ő nem volt kíváncsi ránk. A nap még tartogatott állatokat, láttunk egy nagyon helyes barna nyulat is, de ő sem volt túl szociális az érdeklődő emberszabásúakkal.

A portugálok szuperkedvesek, miközben bandukoltunk az úton, leleassított egy szemből elég sietősen közeledő Mercedes, a benne ülő úr kihajolt, és ezt mondta: Hello, good morning, go by the sea it is better! 

A parti út tényleg az óceán partján vezet (igaza volt a mercedesesnek, tényleg sokkal jobb), sok helyen építettek fapallóval borított ösvényt, hogy könnyebb legyen haladni. Később megtapasztaltuk, hogy a homokban elég keserves a gyaloglás, ugyanis a part menti dűnék lassan, komótosan beterítettek egyes szakaszokat, néhol olyan magasan, hogy a tartóoszlopok sem látszódtak.

Mindenhol máshol kővel burkolt úton jártunk, ami egy halászfaluban különösen előnyös, könnyebb tisztán tartani. Egyébként itt megtudtuk, hogy a John Deer traktorok nem csak a mezőgazdasági, hanem a halászati munkák során is hasznosíthatók, az egyik kis halászfaluban kettőt is láttunk, ezek segítsével húzzák partra a hajókat.

Vila Do Conde elején ismét előkerült M. nyomozó, aki alaposan megvizsgált egy félig kiégett francia Mercedest. Nem értjük, mi történt, de a kocsi hátsó fele teljesen tönkrement. Egyébként erre a pontra érve, nemcsak a Mercedes, hanem én is kiégtem, elfogyott a kitartásom, de a családi hajcsár a közeli parkban engedélyezett egy pihenőt, hogy kibírjam az utolsó öt kilométert.

Aztán lassan, nagyon lassan megérkeztünk a szállásra. Közben átvágtunk Povóa de Varzim központján, és visszagondolva sajnálom, hogy nem néztem alaposabban szét, mert ez is egy nagyon helyes város. Mi viszont nagyon elfáradtunk, így a délutánt pihenéssel, alvással, mosással és élelmiszervásárlással töltöttük, ami aztán hirtelen az estébe fordult. Itt szeretném megemíteni apa ösztönzését, nem lehet, hogy a világ elmenjen mellette szó nélkül: "Kösd föl a gatyádat, a mérgedet nyeld le, és gyerünk tovább."

 Szerettem volna lemennni az óceánhoz, de képzeljétek, Portugália azon részén vagyunk, ahol 26 fok van hűvös széllel, miközben mindenhol máshol hőségriadó van 40+ fokokkal.

Tulajdonképpen jó, hogy a fenekünkön maradtunk, mert kiderült, hogy 2017 óta, illetve a spanyol úthoz képest sokat változott a Camino, jelesül lehet szállást foglalni, sőt, kell is. Ezt nem tettük meg, csak úgy derült ki, hogy beszéltünk a szobatársainkkal a holnapi úticélunkról, akik felvilágsítottak minket, hogy Marinhas egyetlen alberguéje betelt. Gyorsan le is töltöttük a Camino Ninja alkalmazást, ezen nézegettük, mégis hova kell másnap eljutni, és hol van még szabad hely. Spoiler: találtunk, és elég menő ez a frissen nyitott albergue, ezeket a sorokat egy citromfa árnyékából írom.